8 nő. 8 különböző karakter. 8 gyanúsított. 1 gyilkosság. Mindentől elzárva egy hegyi kastélyban. Mihez kezdenek egymással?
A Robert Thomas bűnügyi komédiája alapján készült Játékszín előadás szerint nem sok jót. Marcel a jómódú férj/apa/testvér/fiú/sógor/szerető egy személyben, akit egy karácsonyhoz közelítő reggelen egy vidéki kúria halljában annyira várnak maguk közé a rokoni vagy egyéb szálakkal hozzá kötődő nők. Marcel távolléte olyannyira gyanússá válik, hogy a családhoz nemrég elszegődött szobalány, Louise veszi a bátorságot, és felmegy a szobájába megnézni őt. A szobában vérbe fagyva, hátába tőrt döfve találja meg, innentől pedig beindul a 8 nő önjelölt nyomozása.
Vajon még a házban van a gyilkos?
A cselekmény előrehaladtával egyértelművé válik, hogy valamelyik jelen lévő hölgy tehette el láb alól a ház urát.A külvilágtól teljesen el vannak zárva, a telefonzsinórt elvágták, az autó nem indul. Indítéka mindenkinek akad bőven, a gyilkosság árnyékában mindenki őszinteségi rohamot kap, hiszen egyre-másra derülnek ki az eddig takargatott szennyesek, árulások, árulkodások, kitárulkozások.
A viták során mindig valaki másra terelődik a gyanú. A darabnak ez egy nagy erőssége, hogy nincs kimondottan egy főszereplője, mindegyik nő egyformán ’bűnös’, egész a végéig nem lehet egyértelműen rávágni, hogy tuti a felesége/szeretője/anyja… volt a tettes.
A végén természetesen jön a katarzis, a nagy rejtély megoldása. Annak, aki még nem látta semmiképpen nem lövöm le a csattanót, de a lényeg, hogy az előadás keserédes szájízt hagy az emberben, hiszen ott az előadás végén 1 perc alatt esik le a nézőknek, hogy nem csak késsel, fegyverrel lehet megölni egy embert…
Dunakeszi színházkedvelő közönsége nem véletlenül tisztelte meg az előadást teltházzal, 8 ragyogó színésznő, 8 remek szerepben, izgalmas, egy utolsó pillanatig csavart történetben. Nem hiába, ahol nők vannak, ott a feszültség (és az önfeledt szórakozás) is garantált!