Mély és megrendítő érzelmek a színpadon

A szív hídjait filmként egészen biztos, hogy minden romantikusfilm-rajongó láthatta Meryl Streep-pel és Clint Eastwood-dal. Nehéz volt ezután elképzelni, hogy a 2 kiváló alakítás után, hogyan állítható ez színpadra, de az

Udvaros Dorottya-László Zsolt páros zseniálisan működik a színpadon. Megvan közöttük a közhelyesen sokat emlegetett kémia, végig együtt lehetett érezni, mozogni, gondolni a főszereplőkkel. Novák Eszter rendezőként mindent megtesz, amit tehet, hogy a ne legyen túl szentimentális a sztori, nem fordul át érzelgős, szlengesebben szólva ’nyálas’ színjátékba. Valószínűleg a siker forrása is ugyanez, egy nagy szerelem története, amelyre mindenki vágyik, átélhető módon előadva.

Az előadásnak megvan az a „képessége” is, hogy elgondolkodtat, hogy vajon milyen érzés lehet tíz-húsz házasságban töltött év után szembesülni azzal, hogy az álmok, amikre annyira vágyik az ember, elvesznek valahol félúton… Természetesen egy színdarabnak nem dolga, hogy választ adjon ilyen kérdésekre Az a lényeg, hogy egyáltalán felmerülnek a nézőben. A jó előadás ugyanis vagy szórakoztat és feledtet, vagy emlékeztet és elgondolkodtat, ennek tükrében pedig A szív hídjai nagyon is jó előadás.