Berecz András Kossuth díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és előadóművész volt vendégünk a Dunakeszi Teátrum színpadán.

Nekünk most leginkább előadói tehetségét csillodtatta meg, és bizonyította be, hogy a stand-up comedy műfaja nem is annyira amerikai találmány. Egyértelműen a színpadra teremtették őt, lelkesen és jóízűen mesélte a történeteket, amiben természetesen egy kupica pálinka is segített neki. Na, de nem ám úgy, ahogyan most mindenki gondolná…! A pálinkának nagy szerepe volt abban, hogy bevonja a közönséget is aktív résztvevőként az este történésébe, mégpedig egy ’majdnem’ bűvésztrükk keretein belül. Hihetetlen élmény volt hallgatni, ahogy a közönség egy emberként énekelte az Erdő, erdő című népdalt, némi Berecz András-os szövegbeli átirattal! Akárhogyan is, a közönség nagy része biztos, hogy hazavitte magával azt az útravaló gondolatot, hogy HA VAGYUNK, LEGYÜNK! Mit is értett ezalatt? Egy interjúban ezt így fogalmazta meg:

„Ne félig csinálj valamit, tedd oda magad, mert úgy éri meg! Mert ez az egész élet, s a félig élt életnek nincs értelme. Ha eléd került valami, állj belé! Ne légy félember, ne hümmögj, ne keresd a kibújót! Ha belépsz egy színházba, ne az utolsó sorba ülj, mert onnan könnyebb kimenni! Akkor ne ülj be. Ha beszélsz egy emberrel, ne félig figyelj oda, ne edd közben a mogyorót, hanem nézz a szemibe! Ne nyomkodd a kütyüdet, emeld meg a fejedet, és amibe benne vagy, vedd tudomásul, hogy az a tiéd!”